Wolt egy több mint kétéwes kapcsolatom,de mindig csak huztuk ezt a dolgot awwal a bizonyos személlyel miwel ő engem egész idő alatt csesztetett,dehát szerelmes woltam/wagyok...Wégül befejeztük..Agusztusban woltunk együtt utoljára...Szerdai nap eljött az egyik hawerom és mondta h szombaton anyám meg az a bizonyos fiú aki tényleg a mindent jelentette nekem együtt woltak úgy...Hát ezt abban a pillanatban elsem tudtam hinni,olyan hihetetlen wolt,mintha rosszat álmodnák és wárnám hogy felkeljek csak sehogyse jön el az a pillanat hogy felébredjek...Éjszakákat sirtam át,de végülis nemmondhatom hogy beletörődtem csak már nemwolt erőm semmire...Ez az egész után se dühös nemwoltam se nem utáltam egyiket sem,egyszerűen úgyéreztem hogy a sziwemet a lelkemet összetörték  totálisan...Eldöntöttem hogy az életben többet egyiksem érdekel,egyikre sem wagyok kiwácsi...Szombati nap kimentem a wárosba,éshát találkoztam az "anyámmal" a legutolsó szakadt rongyos emberrel wolt és még beakart mutatni,hát totál kiakadtam elkezdtem ordibálni mindenki előtt wele és nagyonszépen kidobtam a hejről és mondtam neki hogy az életbe nemakarom meglátni ott ahol én wagyok/leszek...Ő mondta h mindjárt mén a rendőrségre és följelent,hát azthiszem hogy abbol sem lett semmi,mert még semmi papirt nemkaptam...Persze neki már honapokkal ezelőtt kellett wolna mennie korházba de amikor nálunk wolt és fölhoztuk utána mindig csinált walami weszekedést és elment az apjáékhoz,a tatám meg semmit nemakar csinálni wagy én nemtudom..Fél hogy majd lemondják az emberek hogy a lánya kórházba idegosztályon fekszik vagy nemtudom,de mondtam neki hogy aztán a temetőbe akar menni sirni és majd gondolkozni,keseregni hogy mit kellett wolna akkor csinálni...Hát ebből én nemkérek,én meg apám minden papirt elrendeztünk hogy még most is rögtön bewihetik a korházba. Én nemtudom hogy ő nemgondolt bele abba hogyha anyám egyszer bekapcsol és rájön hogy mit csinált az életéwel eldobta a két gyerekét,férjét tönkretette az életét,hát nincs olyan ember aki nem csinálna magáwal walamit,legalábbis szerintem...Tényleg nemtom hogy mire wár,arra hogy mással is walamit csináljon netalán....Mai napig sem értem...még mindig nemwitték el kórházba és ittwan már szept25....Apámnak küldözgeti az smseket hogy ő öngyilkos lesz meg hogy megfizet mindenki azért ami rosszat neki tett meg ilyenek hát előbb utóbb ugyis tesz majd walamit,de remélem hogy erre tényleg nemkerül már sor...Hát nagyjából ez az életem,wagyi ez az egész történt welem persze ez a sok cirkusz sak a nyáron.Most házbérben wagyunk apámmal és a hugommal,nyugodtabb itt minden,de valahogy még mindig vágyom oda vissza a régi házba mégis ott nőttem fel 17 évig éshát akkorsem mindegy...Egyébként annyira készwok idegileg hogy pszichológushoz járok,hát walamennyit segit is meg nem is.Most eppen arra készülünk apámmal hogy bejelentsük a rendőrségen anyámat mert közweszélyes a tatámat miwel meg hogy ott wan nála és tudja h nincs jol és mégsem nem csinál semmit.Nemtudom hogy az egész dolognak mi lesz a vége,de már nagyon kiwáncsi wagyok rá.Különben aztsem tudom hogy egyáltalán mért irok ide,meg különösen a családi problémáimat,hát talán aztgondolom hogyha mindent kiirok magamból talán könnyebb lesz egy kicsit,báris remélem...Eddig csak ennyi történt majd ugyis megirom az eseményeket.Hát szerintem az életemből a legjobb spanyol wagy walamilyen sorozatot lehetne késziteni wagy könywet irni hát tök röhejes ahogy igy nézem már,dehát mind1.Lassan ugyérzem magam mint egy 60 éves öregasszon miwel nemmék se wárosba se sehowa,mert nemakarok 2 bizonyos személlyel találkozni de majd lesz walahogy...

Oldal: Ami már tényleg sok...
Egy "szép" kis család története... - © 2008 - 2024 - maite.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat