Először is 17 éves vagyok...Ezek a legszebb évek egy fiatal életében...Báris igy kellene hogy legyen szerintem.Az életem nemwolt epp egy "tündérmese" mióta az eszemet tudom már a padlót "nyaltam",nemepp szó szerint remélem értitek...Kisgyerekként mint minden kisgyerek nemtudtam h mi a rossz és mi a jó között a különbség őszintén szerintem a rosszat felsem tudtam fogni.Szerintem ezért mondják hogy a gyermekek sziwe még nincs tele gyűlölettel és hogy csak a jót tudják felfogni,ez igy is wan.Egy hatalmas családi házban nőttem fel,szülők,nagyszülők anyukám édestestvére mind együtt,ez még az elején gyönyörűnek tünt...Mivel a legszebb dolog a világon a család...Csak kár hogy az a szó hogy család az már nálunk nem létezik...Nade az elejéről.Emlékszem megszületett a kishugom-akit imádok- persze anyunak a génjeiben benne wolt már h az idegrendszere nemepp walami erős...Éshát egyik nap elment az orwoshoz és kapott egy kinai inekciót amire persze alergiás lett...Arra a napra tisztán emlékszem..Hazaértek az orwostól én persze kisgyerekként nemértettem hogy eppen mi is történik körülöttem.Anyu a kanapén feküdt mindenki körülötte ült és beszéltek hozzá.Én a konyhában nyitottam ki walami édességet,már pontosan nemtudom hogy miwolt az,de a papirzacskó csörgésére azthitte hogy tűz wan...Ez elég meglepő wolt számomra.A hugom születése után rosszabodott az idegrendszere de ez még rátett egy lapáttal...Az orwos rengeteg gyógyszert irt ki neki,ezek pedig olyan hatással woltak rá,hogy egész nap aludt...Apum egész nap dolgozott,persze hogy minden rámmaradt...